Én a versenybeszámolómat kicsit
(sokkal) távolabbról indítanám. A 2019-es évben 3 Top Maraton versenyen indultam
rövid távon, plusz a Szlovákiai Kassa Maratonon voltam közép távon (50 km). Az
idei évet úgy terveztem, hogy sokkal több versenyre megyek, rövid és középtávon
egyaránt, hogy kijöjjön, melyik fekszik nekem jobban. Aztán jött a vírushelyzet
és a februárban megtervezett versenynaptár ment a kukába. Végül az idei évre
elengedtem a Superioros versenysorozatot, mert nem nagyon volt/van kedvem egy
zárt pályán körbe-körbe menni. A 2020-as évre 4 állomásosra tervezett Top
Maratonból a Mátra Maraton különböző okok miatt törlésre került, így maradt 3
hazai verseny.
Tehát a 2020-as verseny idénynek
(amennyiben ezt lehet annak nevezni) nyitóállomása a Bükk Maraton lett. Ami azt
eredményezte, hogy a mezőny eléggé erős volt, sok olyan hazai versenyző indult,
aki leginkább nemzetközi versenyeken szoktak részt venni (pl. Benkó Barbara,
Vas Kata, Palumby Zsombor stb.)
A verseny ugyan ott volt, mint
tavaly, az egyetlen lényegi változás az jelentette, hogy kicsit átalakították a
rajt területet. Ez azt eredményezte, hogy a mezőt, ahol a versenyközpont van
sokkal kevésbé kaszálták le. Amikor reggel mentünk (8 körül), akkor azt az
infót kaptuk, hogy a fő parkoló megtelt így máshova kell állni. Ahova
irányítottak minket ott semmi nem volt lekaszálva, méteres gazba kellett
beállni az autóval és kipakolni. Mellettünk mindenki más is anyázott, hogy ez
mekkora amatőrség már. És tényleg az! A szervezők pontosan látják hányan
neveznek, ebből azért lehetne számítani, hogy hány autónak kéne parkoló.
A másik problémám a szervezéssel
a kommunikáció volt. Ebből nagyon kevés volt. Mind a Top Maraton részéről, mind
a versenyt szervezők részéről.
Igazából én nem értem, hogy a Top
Maratonnak pontosan mi is a funkciója. Szerintem ennek a szervezetnek szervező,
koordináló feladatotokat kéne ellátnia a versenyzők és a különböző partnerek
felé. Ehhez képest rohadtul nincs semmi kommunikáció. Néha az egyes versenyek
szervezőinek a Facebook posztjait osztják meg és ennyi. Hivatalos kommunikáció
nuku. Arról a mai napig nem jött tőlük tájékoztatás sehol, hogy a Mátra Maraton
elmarad és mi lesz azoknak a nevezési díjával, akik mind a 4 versenyre
neveztek.
Arról nem is beszélve, hogy most
a vírus miatt sokkal fontosabb lenne a kommunikáció. Folyamatosan változnak a
szabályok, az előírások. Egy-két hét alatt drasztikus változások történnek,
sokkal aktívabb és átláthatóbb kommunikáció kéne, hogy a versenyzők tudják mire
számíthassanak.
Érdemes megnézni, hogy a Bükk
Maraton oldalán (amiből kettő van, hogy könnyű legyen eligazodni) a mai napig
nincsenek kint a versenyfotók.
Ezt szembe állítanám a
Superioros szervezőkkel, ők nagyon érthetően és gyakran kommunikálnak.
Sőt ők e-mailen küldik a rendszeres tájékoztatást, hogy mikor, mi lesz a
versenyekkel, nem pedig facebook oldalokon és csoportokon keresztül. (Mondjuk valószínűnek
tartom, hogy ott is megosztják ezeket az infókat.) Őszintén bevallom, hogy nekem
egyre szimpatikusabb ez az egyesület és kimondottan kíváncsi vagyok az általuk
szervezett versenyekre.
Pálya és verseny:
A Bükk Maraton pályája szerintem
nagyon jó, nekem tetszik. Van benne rendesen szint, beton meg alig. A középtáv 2
körből áll, az első kör egy jelentős része megegyezik a rövid táv pályájával, bár
távban kicsit kevesebb. A második kört a rajt-cél terület elhagyását követően
kezdik meg a versenyzők. Mivel eddig én csak rövid távon voltam, a második kör
számomra teljesen ismeretlen volt.
Az első kör egy 13 km-e s mászással
kezdődik, ami kb. 6-700 m szintet jelent, utána jön ugyan ennyi vagy kicsit
több lejtő. Tehát gyors a pálya, lehet neki küldeni rendesen. Szerencsére lassú
rajt volt, felvezető kocsival. Viszonylag a mezőny elején voltam és éreztem,
hogy rohadtul nyomja neki mindenki. Amikor lenéztem a Garminra láttam, hogy 190
felett van a pulzusom és próbáltam visszafogni magam. Elég szarul esett, amikor
a nálam 10-15 évvel idősebbek mentek el mellettem, de úgy voltam vele, hogy
majd kifulladnak aztán veszítenek a tempóból. Ez egy elég naiv elképzelés volt,
középtávon már jóval komolyabb arcok vannak.
Igazából a verseny nekem eléggé
összefojt és egy eseménytől eltekintve nem voltak kimondottan érdemi
mozzanatai. Az első kör egész jól ment, de mivel végig a saját tempómban
próbáltam menni, ezért kb. az idő 90%-ban egyedül mentem. A tervek szerint
megálltam minden frissítőpontnál, mindig tele kulacs izóval és vízzel mentem
tovább. Minimális banánt meg dinnyit ettem, a versenyen a kaját lényegében az
izóval és két géllel letudtam. Nem volt se eléhezés, se elszomjazás nem kellett
ezen parálni.
A második körön elejét iszonyatosan
beszívtam, mert egy gyors egyenes után jön egy éles kanyar, majd abból a baromi meredek mászás. Leváltva megyek a kanyarhoz, miközben üvöltenek, hogy hosszútávos
engedd el. Jó arc gyerek vagyok megállok, had menjen. Így lényegében álló
pozícióból kellett volna neki mennem az elöttem lévő iszonyatos mászásnak. Szóval
kezdődhetett a tolás. Mondjuk itt megjegyezném, hogy ha az elején el fel is
jutok egy darabig, nem tudtam volna végig mászni ezt a szakaszt. Nagyon keskeny ez
a rész és az emberek ball ill. jobb oldalon tolták végig a bringákat.
Ezen kívül igazából nem volt
kimondottan emlékezetes pontja a versenyemnek. Végül 3 óra 36 perc alatt tettem
meg az 57 km-es távot 1400m szinttel. Előzetesen hasonló időt kalkuláltam
magamnak, tehát túlzott meglepetés nem ért. Az egomnak jól esett volna, ha
közelebb vagyok a mezőny elejéhez, a 45 perc hátrány azért hagyott maga után egy kis savanyúságot.
Most sajnos a technika sem volt
velem kegyes, mivel a hátsó váltóm az egyik fokozatot nem igazán akarta
bevenni, illetve nagyobb terhelés alatt elég érdekes hangot adott a hátsó sor.
Csak akkor jöttem rá, hogy mi lehetett ez, amikor pakoltam fel a kocsira a
bringát. A hátsó tengelyem szépen lötyögött a helyén, így visszagondolva örülhetek
neki, hogy végig a bent maradt a kerék. Mondjuk nem valószínű, hogy ez a
malőr jelentősen befolyásolta a teljesítményemet.
az eredeti kép ezen a linken érhető el
Igazából nincs új a nap alatt.
Annyi tekeréssel és szinttel, amit eddig összeszedtem azzal a középtáv hátsó részébe
férek bele. Pedig nyomtam mint az állat, 170 átlagpulzus jött ki a három is fél
órára. A verseny után közvetlenül éreztem, hogy ez nem esett annyira jól. Továbbá
a versenyt követő 1-2 nappal is éreztem magamon a fáradtságot.
Ha minden jól megy, akkor
augusztus 16-án jön a Balaton Maraton, ott előzetesen a 3 óra alatti idő a cél.
Aztán majd meglátjuk, hogy sikerül.
