Eljött ez is, 2020-ban végre az erdőben versenyezhetünk. A Top maraton sorozat idén 3 versenyből áll: a Szilvásvárad maraton már korábban bejelentette, hogy idén elmarad, a Mátra maratont pedig nem tartják meg idő-/pénzhiányra hivatkozva. Bükk, Balaton és Crosskovácsi az idei menü.
nagyméretű kép az alábbi linken érhető el
Szokásos reggeli rutin (korán kelés, pakolás, utazás) után átvettük a rajtszámot, beszélgettünk az elmúlt hónapokban csak Straván látott emberekkel, majd felszerszámoztuk a lovakat és mentünk bemelegíteni. Az elmúlt hónapok történései és edzéshiánya miatt nagy elvárás nem volt: végig bírjam, ne essek, és ha lehet, akkor legyen jobb az időm, mint tavaly. Már a rajtterületen is feltűnt (meg mindenki mondogatta is), hogy vannak itt nagy nevek, szóval tempó az lesz az elején, illetve pár hely mínusszal is érdemes számolni.
Elindultunk: szokásos montis lassú rajt, felvezetéssel (32-es átlag az aszfalton...), fekvőrendőr, két bringás fekszik a földön, aszfalt vége, mászás, sotter. 23 perc mászás az eleje, utána van egy kis lejtő, majd megint mászás, és itt el is érjük a legmagasabb pontját a versenynek. (eddig 13 km/500 m szint, 46 perc). Nem ment rosszul, a lefeléket kimondottan élveztem, jött a halálfejes köves rész, utána a szokásos defektszerelők klubja, majd még egy kis sotteres hullámvasút és az első kis kör vége. Előtte értem utol egy környékbeli srácot, amin meglepődtem, azt hittem, hogy több percet fogok kapni tőle. Együtt kezdtük a második kört, és innentől ez adott egy löketet, hogy akkor őt meg kell fogni, illetve volt még egy bringás, 3-an mentünk együtt. Aztán jött második kör elején a meredek mászás, pulzus megy fel, de nagyon (az nem a szív barátja), ok, ezt akkor elengedjük, séta. Ez kb egy 50 m-es rész volt, utána is még emelkedik (kb 500 m/85m) utána legurulás ugyanarra a szintre, majd fél óra mászás. Lőtávon kívülre kerültek a srácok, érzésre nem annyira estek jól a mászások, meg kezdtük elérni a 2 órát, és nem mentem hosszút az elmúlt hetekben, érződött a hiánya. További fél óra hullámvasút jött, majd 6,5 perc zuhanás (-244 m szint, 33-as átlag, terepen). Ha jól emlékszem, itt értem utol a srácokat, majd meg is előztem őket. Jött egy lazább mászás, itt már nyomtam, ami kifér, hogy ne érjenek fel rám, de az utolsó lefelén gyorsabb leszek, utána meg egy kis aszfalt van, meg a mező, jó lesz ez. Jó is volt, csak jött egy srác egy Orbea fullyval, megelőzött, elég jó tempót mentünk lefelé. Nem baj, aszfalton megfogom, az megy. Hát nem... illetve neki jobban ment. A 33-as átlag kevés volt aszfalton, utána a mezőn meg úgy otthagyott, hogy öröm volt nézni. Ennyit számítana a füves, göcsörtös földön az, hogy a merevnek pattog a hátulja, neki meg nem és ezért tud egyenletesen körbeforgatni? Vagy csak simán erősebb volt, jól tartalékolt. Célban derült ki, hogy Master 1-es ő is, így én lettem a 11. helyezett. 17 mp-cel ért be előttem, utánam az ismerős srác 1 perccel. Master 1 első helyezett 25 perccel volt gyorsabb, az abszolút első 26 perccel.
Összességében elégedett vagyok, rosszabbra számítottam, 10 percet javítottam a tavalyi időmön, és nem úgy értem be, mint a mosott s**r. 3 nappal korábban kerültek fel az új gumik, most előre-hátra Mitas Scylla. Azt hittem kanyarokban gond lesz elöl az apróbb mintával, de ezeken a sotteres, meg száraz lejtőkön tökéletes volt. Két hét múlva Balaton maraton, ha a 2018-as időjárás lesz (30 fok) akkor oda is jó lesz, ha a 2019-es (5 fok, eső), akkor meg mindegy mi van fenn. Meglátjuk.
